Információk, érdekességek

A kicsiknek is kell fényvédő?

2017. július 24.

A szülők akár a legfinomabb baba- és kisgyermek-kozmetikumokat is megveszik, ha az a gyermekük egészségét védi. Felmerül azonban a kérdés, hogy egyáltalán szükség van-e arra, hogy a csecsemőt – szinte megszületésétől kezdve – fényvédő készítményekkel is bekenjék. Vagy igazuk lenne azoknak, akik szerint kell a D-vitamin a szervezetbe, ezért napozzon csak a csecsemő és a kisgyermek?

Erős napfény esetén az ultraibolya (UV) sugarak károsító hatásától védeni kell a bébiket és a kicsiket

A bőr nem felejt,- azaz az évek során a bőrt érő UV-adagok összeadódnak, és magasabb „összegek” elérésekor számos bőrbetegség, köztük a rosszindulatú bőrdaganatok kialakulásának a valószínűsége is jelentősen megnő.

• A csecsemőkori napozás különösen veszélyes, mert a csecsemők kevés védő-pigmenttel (melaninnal) rendelkező, érzékeny, vékony bőrében adott mennyiségű UV-sugárzás nagyobb mértékű károsodást idéz elő, mint felnőtteknél. Emellett, a bébik bőre a kiszáradásra hajlamosabb, mint a felnőtteké, és ha ez megtörténik, akkor a száraz bőr ideális behatolási kapu lehet többféle kórokozó (pl. baktériumok) számára.
   
• Bébiket sem fényvédő készítményekkel, sem fényvédők nélkül, közvetlen, erős napfényre helyezni és napoztatni nem szabad; még nyaralások, síelések alkalmával sem! Kifejezetten kerülendő a meleg, napfényes napokon a 11 és 15 óra közötti kinn tartózkodás, napoztatás. Babakocsiban is csak megfelelő fizikai védelemmel ellátott módon szabad levegőztetni a csecsemőket; azaz babakocsira szerelt napernyővel, csecsemőre adott világos, lehetőleg fehér színű vászonsapkával vagy –kalappal, teljes testet fedő vékony ruházattal.
   
• Egy év feletti kisgyermekeknél a kúszás-mászás, futkározás miatt már nehezebben oldható az meg, hogy a ne tartózkodjanak a napon. Arra azért ügyelni kell, hogy ne égjenek le a kicsik: a bőrt megfelelően takaró, szellőző öltözet mellett, gondoskodni kell a fényvédők alkalmazásáról is,- az arcon és a testen egyaránt.

Polleninvázió - 10+1 jó tanács allergiásoknak

2017. július 24.

Hosszú, száraz nyarunk van, ami nem csupán a mezőgazdaság, de a pollenallergiától szenvedő milliók számára is rossz hír. Igen, jól olvasták: a levegőben szálló növényi részecskékre érzékeny honfitársaink száma egyes becslések szerint eléri a három milliót.  

Az allergia folyományaként gyakran kifejlődő, jóval komolyabb tünetekkel járó asztmától szenvedők száma meghaladja a 300 ezret Magyarországon. Ha így haladunk, pár éven belül minden második magyar a saját bőrén tapasztalhatja az allergiás rohamok kínjait. 

Mi az allergia?

Az allergia tulajdonképpen a szervezet védekező rendszerének kóros túlműködése. E túlműködés lényege, hogy az immunrendszer a minket körülvevő amúgy teljesen hétköznapi, betegségeket nem okozó anyagokkal szemben is támadást indít, köztük a virágpor (pollen) ellen is. 
Még ha magunk nem vagyunk is érintettek a problémában, szinte bizonyos, hogy egy vagy több ismerősünk, rokonunk a legforróbb évszak beköszöntése után nem csupán a hőséggel, de az allergia tüneteivel is kénytelen megbirkózni, együtt élni. 

A kóros immunválaszt számos formában tapasztalhatjuk meg. A leggyakoribb tünetek közé tartoznak az allergénekkel való érintkezés nyomán a bőrön kialakuló különböző csalánkiütések és sömörök. Könnyezéssel és kötőhártya-gyulladással jár, ha a szem kötőhártyája érzékeny az egyes pollenekre, míg a tüsszögés, az orrfolyás és viszketés az orr nyálkahártyájának érzékenységét mutatja. A legsúlyosabb esetekben a légutakban található hörgők duzzadnak meg az allergének nyomán, így ez a fajta túlérzékenység olykor komoly légzési nehézséggel is járó asztmát okozhat. A kezeletlen allergia rosszabbodhat is, ezért forduljon orvoshoz mielőbb.

Így akartunk gyereket régen – és így ma

2017. július 23.

Előbb-utóbb a legtöbb párnál eljön a pillanat, amikor elérkezettnek látják a családalapítás idejét. A gyermekvállalás életünk egyik legmeghatározóbb döntése, tele izgalmakkal, kihívásokkal és semmi máshoz nem hasonlítható szépségekkel. Azonban egy új élet megfoganása nem csak elhatározás kérdése, megfelelő tudatosságra és testi-lelki harmóniára is szükség van hozzá. A termékenység kérdése ókori elődeink életében is központi szerepet töltött be, ám ők úgy gondolták, a gyermekáldás érdekében elegendő jóban lenni isteneikkel.

Istenanyák tisztelete és termékenységi szimbólumok

Már a civilizáció kezdetén is tiszteltek termékenységi istenanyákat: a bőséges gyermekáldás érdekében szertartásokkal, szimbolikusan kötött nászokkal és különféle áldozatokkal próbálták elődeink az adott istenség jóindulatát elnyerni. A legősibb istennő a sumér Innin volt, akit Istarként vagy Astartaként is említenek más mitológiákban. Ám minden bizonnyal a görög Aphrodité – akinek a római mitológiában Vénusz a megfelelője – a leghíresebb istennő. Nem véletlen, hogy Vénusz szobor néven emlegetünk minden termékenységi jelképként funkcionáló alkotást, beleértve a híres milói és willendorfi Vénusz szobrokat. A korabeli népek az istennők ábrázolásában a hangsúlyos női formákkal is a termékenységhez fűződő viszonyukat kívánták befolyásolni. Az ókori Hellászban más termékenység- és anyaistennőket is számon tartottak: nagy tiszteletnek örvendett Démétér és Artemisz is, akinek a hajadonok áldozatot mutattak be házasságkötésük előtt. Utóbbi római megfelelője Diana volt, akihez köthetően vált a fogantatás egyik szimbólumává a dió. Rendszeresen ábrázolták ugyanis diófa alatt állva, ünnepét diófák árnyékában tartották a rómaiak. „A szapora diótermés szapora gyermekáldással jár” tartja a régi magyar népi mondás, amely remekül jelzi, hogy a dió mint termékenységi jelkép a mi hagyományainkban is fontos szerepet kapott a tulipán és a liliom mellett. Utóbbiak egyébként a női alakot, nőiességet szimbolizálják.