Információk, érdekességek
Tüdőgyulladásra tüdőfű?
2024. április 16.
Az egyre növekvő antibiotikumrezisztencia szükségessé teszi új hatóanyagok és új terápiás útvonalak keresését. A növények által előállított természetes eredetű vegyületek számos jelenleg még feltáratlan és kiakanázatlan lehetőséget rejtenek. Egyes források tüdőgyulladásra a tüdőfüvet ajánlják. Az Európa-szerte elterjedt tüdőfű foltos, a beteg tüdőre emlékeztető leveleiről kapta a nevét. A növény népi gyógyászati felhasználását azonban meglehetősen kevés modern vizsgálat igazolja.
Az alábbi cikkben annak jártunk utána, hogy lehet-e tüdőbetegségekre tüdőfüvet ajánlani.
A tüdőfűről
A borágófélék családjába tartozó tüdőfű (Pulmonaria officinalis) 25–30 cm magas, évelő növény, amely a nedves, agyagos talajt kedveli. Közép-Európában mindenütt megtalálható Németországtól egészen Romániáig, Dániától Olaszország északi részéig, de Bulgáriában, Belgiumban és Nagy-Britanniában is őshonos. Márciustól április végéig virágzik, virágai bimbóként pirosak, kinyílva bíbor színűek, majd fokozatosan megkékülnek, ritkán fehérek. Mutatós virágai miatt gyakran dísznövényként termesztik. A magok májustól júniusig érnek, és 3–5 mm hosszúak. Ovális levelei körülbelül 16 cm hosszúak és 10 cm szélesek, és foltosak. A növény hosszú, vékony gyöktörzse horizontális állású.
A 16. században fedezték fel, hogy a növény foltos levelei hasonlítanak a tüdőhöz, ezért a hasonlót hasonlóval gyógyítani elv alapján elkezdték a tüdő és a légzési betegségek kezelésére használni. A népi gyógyászatban a légzőrendszeri megbetegedések mellett használták még gyomor-bélrendszeri és vesebetegségek esetén is, de vizelethajtásra, összehúzószerként és sebgyógyításra is alkalmazták. A növény manapság elsősorban tea formájában érhető el.
Egy tanulmány során 73 gyógynövény népi gyógyászati felhasználásáról gyűjtöttek adatokat és nem meglepő módon azt találták, hogy a tüdőfűvet teaként köptető és köhögéscsillapító célból alkalmazzák. A növény használata nem azonban veszélytelen, több leírás is beszámolt arról, hogy a házilag készített tüdőfűtea elfogyasztása atropinmérgezéshez vezetett. Mivel a tüdőfű nem tartalmaz atropint, ezért feltételezhető, hogy a mérgezést okozó növény a gyűjtés során keveredhetett a tüdőfű közé.
A tüdőgyulladás lehetséges okai
A tüdőgyulladás (pneumonia) a tüdő és a légző rendszer betegsége, gyulladásos állapota, amelyre jellemző a hörgőnyálkahártya produktív köhögéssel járó gyulladása, amit gyakran véres köpetürítés kísér. Tünetként társulhat hozzá láz, mellkasi fájdalom, fáradékonyság, rossz közérzet, alacsony vérnyomás. Kiterjedése (lebenyes vagy gócos) és kórokozói alapján számos fajtája lehet. Okozhatja vírus, baktérium, gomba vagy parazita, de ritkán keringési rendellenesség, maró gőzök, gázok, vagy egyéb tüdősérülés következtében alakul ki. Megkülönböztetjük az otthon/közösségben szerzett, kórházban (nosocomiális) szerzett, illetve lélegeztetéssel összefüggő pneumoniát. A közösségben szerzett pneumonia leggyakoribb kórokozói a Streptococcus pneumoniae (30-40%), a Mycoplasma pneumoniae (10-15%), a Haemophilus influenzae (4-15%), a Chlamydia pneumoniae (5-10%) és a Staphylococcus aureus (2-10%).
A növények melyik részét használjuk gyógyításra?
2024. március 14.
Régészeti leletek bizonyítják, hogy már az ősember is használt növényeket gyógyító célra. Azt, hogy bizonyos növénynek mely részét milyen betegség megelőzésére vagy kezelésére lehet használni, a népi gyógyászati tapasztalatokon túl sok esetben tudományos kutatásokkal is azonosították.
Tévhit: A tüdőfű a kinézete és nem pedig a hatása után kapta a nevét. Sem akut, sem krónikus légúti betegségek esetén nem enyhíti a tüneteket.
Gyógyászati célból a növényeknek azt a részét érdemes használni, amelyben a hatásért felelős anyagok koncentrálódnak.
Azokat a növényi vagy állati részeket (levél, gyökér, bőr) és termékeket (tejnedv, gyanta, kígyóméreg, méz), amelyeket gyógyításra vagy betegségmegelőzésre alkalmaznak, szakszóval „drog”-nak nevezik. A drogokat legtöbb esetben szárítással tartósítják. A gyógyszertárban kapható orvosi székfű zacskóján tehát a „drog” felirat nem valamilyen kábítószerre, hanem a kamillavirágzatra vonatkozik.
A gyógynövény-terápiában leggyakrabban a növények gyökerét, föld feletti hajtását (herba), kérgét, levelét, virágát, virágzatát, termését vagy magját, illetve az ezekből készült kivonatokat alkalmazzák.
Az alábbiakban összegyűjtöttünk pár példát ezekre a növényi részekre:
| Felhasznált növényi rész | Példa |
| gyökér, gyökértörzs | macskagyökér, édesgyökér, fekete nadálytő, kasvirág, ázsiai ginzeng, kurkuma |
| föld feletti hajtás | orbáncfű, vérehulló fecskefű, kis ezerjófű |
| kéreg | fahéj, tölgyfa, kínafa, kutyabenge |
| levél | borsosmenta, páfrányfenyő, borostyán |
| virág, virágzat | kamilla, levendula, hársfa |
| termés | ánizs, máriatövis, szabalpálma |
| mag | házi len, ricinus, vadgesztenye |
A közhiedelemmel ellentétben a köménymag a kömény termése, a szegfűszeg pedig ki nem nyílt virág, tehát a növény bimbója.
Növényi és állati terméknek is lehet gyógyhatása. Például számos növényből nyerhető illóolaj. A levendula olaját nyugtató hatása miatt lehet alkalmazni, a rozmaringolaj fájdalomcsillapító hatású, és például a teafaolaj baktériumellenes hatása miatt bőrfertőzések kezelésére használható.
Fekete nadálytő és árnika: zúzódások, rándulások kezelése is
2024. február 20.
Az izom- és ízületi fájdalmakat, sérüléseket rohanó világunk leggyakoribb egészségügyi panaszai közé sorolhatjuk. Csak Európában évente mintegy másfél millió orvos-beteg találkozás jön létre a mozgásszervek akut sérülései vagy krónikus megbetegedései miatt.
Kit ne ért volna már kisebb-nagyobb végtagsérülés, akár sportolás, akár a mindennapi teendők elvégzése, vagy az utcán egy véletlen mozdulat miatt? Leggyakrabban a boka, a térd, esetleg a kar ízületei szenvednek különböző mértékű károsodást. Leggyakoribb tünet a fájdalom, a duzzanat, a bőr kipirosodása és meleg tapintásúvá válása.
Amennyiben a sérülés környékén csak a hajszálerek sérülnek, véraláfutás keletkezik – ekkor zúzódásról beszélünk. Az erekből kiszabaduló vér a környező szövetekbe szivárog, és a balesetet követően akár hetek is kellenek hozzá, hogy a vérömleny felszívódjon. A friss vér folyamatos alvadása és lebomlása okozza a véraláfutások jellegzetes, piros, kék, majd zöldessárga színváltozását.
A zúzódásnál komolyabb fájdalommal jár a rándulás, ami tulajdonképpen az ízületek rövid ideig tartó elmozdulása a szabályos anatómiai helyzetükből. A sérülést követően az ízületek ugyan visszatérnek az eredeti pozíciójukba, de az ízület körüli szalagok időlegesen megnyúlnak és a rövid időn belül érkező újabb terheléseknek nem tudnak ellenállni. Ilyen esetekben az érintett testrész pihentetése javasolt, esetleg hideg borogatás vagy rugalmas pólyából készített fáslival történő rögzítés segít a gyógyulásban. Amikor az ízület a sérülést követően nem tud visszatérni az eredeti helyzetébe, ficamról van szó, ami általában együtt jár az ízületet borító tok és az ízületet alkotó szalagok szakadásával. Az ízületi szalag(ok) szakadása és a ficam komoly fájdalommal jár, és azonnali orvosi ellátást igényel.
Egyszerűbb esetekben (zúzódás vagy rándulás) nem feltétlenül szükséges az orvosi vagy műtéti beavatkozás, elegendő a fájdalomcsillapítás és a sérült végtag pihentetése, vízszintes pozícióba helyezése. A fájdalom csillapításában gyógyszerésze szakszerű tanácsokkal szolgál, és segítségére van. Ma már nagyszámú, különféle hatóanyagot vagy azok kombinációit tartalmazó tabletta és gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító kenőcs, gél sorakozik a gyógyszertárak polcain. A szintetikus fájdalomcsillapítóknak és gyulladáscsökkentőknek hatásos alternatívái lehetnek a gyógynövényalapú készítmények is.
A fekete nadálytő kivonatával készülő kenőcsök, borogatások évszázadok óta ismertek és használtak. Egy 2005-ben végzett klinikai vizsgálatban az egyik leggyakrabban használt hatóanyaggal, a diclofenáckal hasonlították össze a növényből készített kivonatot. Bokaízületi húzódásban vizsgálták a készítmények fájdalomcsillapító, duzzanatcsökkentő és mozgásképességet javító hatását hét napon keresztül. A fekete nadálytő a legtöbb vizsgálati szempontban nemcsak elérte, hanem felül is múlta a diclofenac hatásosságát, miközben annál kevesebb mellékhatást okozott.
Mire jó az aloé?
2024. január 30.
A liliomfélék családjának képviselőit, az aloéfajokat sokan ismerik, de gyakran tévesen használják.
Ha egy aloélevelet keresztben szétvágunk, szabad szemmel egy külső kemény, zöld réteget és egy belső gélállományt fedezhetünk fel, mely nagy mennyiségű vizet köt meg.
A gélállomány
Az aloégél a különböző kozmetikai készítmények – krémek, tusfürdők, testápolók – vagy éppen italok összetevőjeként terjedt el a köztudatban. A gél azonban csak külsőleg használható, belsőleges alkalmazásának biztonságossága nem igazolt.
Az aloégél különböző bőrgyógyászati panaszok, mint bőrirritáció, enyhe bőrgyulladás esetén használható.
A gél kinyerésekor ügyelni kell a zöld réteg eltávolítására, ugyanis abban teljesen más célra használt vegyületek találhatóak.
A tejnedv
A levél zöld részéből elmetszés után kicsorog a tejnedv, amelyet megszárítanak, és a kapott fekete színű, szilárd anyagot, mely porítva zöldesbarna színű, a gyógyászatban hashajtásra alkalmaznak. Az így nyert anyag felhasználható akut székrekedés esetén (max. 2 hét) vagy diagnosztikai célú vizsgálatok előtt egyszeri erőteljes hashajtásra. Mivel hatásának kialakulásához 5-10 óra kell, célszerű este elfogyasztani. Várandósok számára ellenjavallt, mert alhasi vérbőséget okoz. Ugyancsak kerülendő 12 év alatti gyermekek, gyomor-bél rendszeri elzáródással küzdők vagy bélgyulladás esetén. Hosszú távú szedésekor a vastagbél visszafordítható barna elszíneződését figyelték meg.
Gyógynövények fejfájás ellen
2024. január 16.
Egyes gyógynövények már bizonyítottak a fejfájás kezelésében. Ismerjük meg közülük a rozmaring, ginkgo biloba, a kamilla és borsmenta jótékony hatásait.
A kék kamilla (Matricaria recutita L.) szeszkviterpén-lakton nevű vegyületeket tartalmazó gyógynövény, mely fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatásáról ismert. Szabályozza az idegrendszert, és így a fájdalomingereket továbbító idegekre is hat.Hasznosnak bizonyul a megelőzésben a különböző okokból, pl. a menstruációhoz kötődő vagy a szellemi túlterheltség miatt bekövetkező fejfájás ellen.
Alkalmazás:
Főzete: 3-5 gr szárított kamillavirágot forrázzunk le, majd hagyjuk állni kb. 10 percig. Ezután szűrjük le. Igyunk belőle 1-szer naponta, 3 hónapon át.
Friss növény: Migrén esetén 2-3 levelet rágjunk el naponta.
Illóolaj: A kamilla kevés szárrésszel gyűjtött virágjából vízgőz-desztillációval nyerik. Nyugtató hatása enyhítheti a fejfájást.
Rozmaring
A rozmaring (Rosmarinus officinalis) stimulálja az agyi vérkeringést, és fájdalomcsillapító hatású kámfort tartalmaz (mely egyik biokémiai összetevője, és egyúttal erőteljes jellemző illatát is adja). A növény többek közt hat a (tavaszi) fáradtság ellen, növeli a vitalitást, és antimikrobiális, fertőzésgátló, gyulladáscsökkentő tulajdonsággal is rendelkezik. Így pl. enyhíti a télen gyakran előforduló, felső légúti fertőzések tüneteit. Közéjük tartozik, több más előidézője mellett, a fejfájás is.
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...2...39