Információk, érdekességek
Zen meditáció: stresszmentesítő és javítja a koncentrációt
2023. szeptember 19.
Létezik egy út, amely nem kerül egyetlen fillérbe sem, amelynek kitaposása személyes feladat. Amelyre lépve minden egyes nap gyakorlataival ellazulhatsz és kisimulhatsz, amelytől lecsökken benned a stressz, szervezetedben kis idő múltával a sav szintje, s amelytől az aktív, pörgős időszakokban jobban tudsz koncentrálni. Csak a megismerés kérdése.
A zen meditáció gyakorlata során az alapelv: “gondolj arra, hogy nem gondolsz semmire”. Bármilyen logikátlannak is tűnik első hallásra, mégis az agy számára nyugtató hatású, feszültségoldásra alkalmas a zen, a legújabb agyi vizsgálatok alapján.
Zen út
Természetesen nem könnyű megcsinálni a zen gyakorlatát, mert ha belső, motorikus kiejtéssel ismételgetjük: nem gondolok semmire, akkor ez a belső kijelentés már maga is gondolat, de éppen ez adja a zen csodáját és paradoxonát. A zen megnyugtatja az elmét, mert értelmetlennek tűnő kilazításával kiemel a rendszerből, a megszokottból, matematikai fogalommal úgy mondhatnánk, hogy érintő irányban hagyjuk el általa a kört.
Mire jó a meditáció zen formája?
Ebből az következik, hogy a zen meditáció alkalmas lehet figyelemzavar és hiperaktív szindrómák kezelésére, valamint idegesség, depresszió és egyéb zavart gondolatokkal járó esetek terápiájában lehet szerepe. Ilyenek a hallucináció, a kimerültségből fakadó érzékcsalódások, stb.
Számos alkalommal vizsgálták tudományos alapon a meditációt. Megállapították, hogy több hónapon át zajló meditáció javítja a megfigyelőképességet, a meditálók a nem meditálókhoz képest árnyaltabb részleteket is észrevesznek. Giuseppe Pagnoni, az Atlanta Emory Egyetem agykutatója így nyilatkozott: “Sokan szkeptikusak az ilyen jellegű terápiával szemben, ezért fontos, hogy a kutatásunk kifejezetten tudományos alapokra épüljön”. A meditáció mai napig az ezotéria, jobb esetben is a túlreagált életmód kérdéskörébe tartozik, ezért sokan átsiklanak felette, mint lehetőség fölött. Másik kihívás ebben, hogy sokan képtelenek elmélyedni, valóban követni napi rendszerrel a meditációt - ami igazán így használ csak.
Neked mi okoz örömöt?
2023. szeptember 18.
A legtöbben úgy gondoljuk, a jó dolgok az életben maguktól történnek, azok átéléséért magunk keveset tehetünk. Pedig a számos örömforrás közül, mely lehetőségként folyamatosan körbevesz bennünket, a mi felelősségünk felismerni, és formálni azokat, melyek pozitív érzésekkel töltenek el. Nem kell nagy dolgokra gondolnunk ennek során. Olykor ugyanis a leghétköznapibb helyzetekben is ott a lehetőség az öröm átélésére. Mindössze tudnunk kell, számunkra mi jelentheti azt.
Érdemes listát készíteni mindarról, ami számunkra örömöt okoz, így később könnyebb tenni azért, hogy átélhessük azt!
Lássunk most egy felsorolást mindarról, mely a mindennapokban örömöt szerezhet. Jelöljük azokat, melyeket önmagunkra nézve érvényesnek tartunk. Igény szerint bővítsük a listát!
Az ősz üzenete: biztonságaink. Az emberi élet értelme?
2023. szeptember 11.
A születés pillanatától kezdve ingerek sokasága ér mindannyiunkat. Ahogy a lélek egy testbe ér, fejlődnie, alakulnia, változnia és ehhez tanulnia kell. A fellélegzés ideje szükséges a legkisebbtől a legidősebbig mindenkinek ahhoz, hogy észrevegyük az élet folyamszerűségét.
A sors folyama
A sors folyamát elsőként iskoláskorban kezdjük megérteni. Leginkább tiniként kapunk tőle sokkot, azután az első munkahely, majd a gyermekvállalás ideje terhel le. Az események sora a társadalmi lét és beilleszkedés folyamata, ami szükséges ahhoz, hogy tudjuk kik vagyunk, el tudjuk helyezni magunkat a társadalomban, a látszat világban. Ide tartozik az érdeklődés, az identitás, a hobbi, vagy éppen a motiváció. Sok modern felhangú, de réginek kikiáltott nézet a kötöttségek feladására bíztat bennünket. Más megvalósítási formák, mint pl. a személyiségközpontú oktatás az ember anyagi, egó általi megvalósítását tűzi ki célul. A két véglet a teljes lefoglalás és a teljes elutasítás. Egy ponton e két út között valamit folyamatosan tenni akarok, valamilyen irányba folyamatosan terelni szeretném magam. Ez a sors és események folyamata. Mi történik ekkor?
A tapasztalat folyama
A folyamatos lefoglalástól elveszítem azt a pillanatnyi időt és fellélegzést, ami a szemlélődéshez kell. Márpedig a bölcs olykor szemlélődik is, mielőtt lép, dönt, nem csak cselekszik. A szemlélődés által felismerhetjük és megérthetjük, hogy folyamatosan változik az életünk. Napról napra alakul, öregszik, érik majd elmúlik a testünk, de gyakran a szellemünk és a gondolataink belül változatlanok maradnak. Szinte nincs olyan ember, akitől ne hallottam volna még: Én még mindig az vagyok belül, aki tíz éve. A tapasztaltok folyama ebben a körben azonban, eltűnik, elveszítjük a szálat, a fókuszt. Elveszítjük azt a képet, hogy életünk összerendeződés és széthullás.
Korábban az ilyesmit sokkal nehezebb volt megtapasztalni. Korunkban engedünk a pusztulásnak. Felépítünk egy otthont, egy kapcsolatot, gyermekeket nemzünk, majd továbbállunk, mintha mi sem történt volna. Esetleg kicsit több szabállyal, kötöttséggel a nyakunkban. Azután egy évre rá újra kezdjük a folyamatot. Van, aki a folyamatos építésben, vagy van, aki egy építés utáni megrekedésben csömörlik meg, de nem vesszük észre, hogy minden keletkezés, épülés, majd hanyatlás, a dolgok összerendeződnek majd elpusztulnak. A tejbe, ha joghurtot keversz, kialakul az oly kedves étel, majd romlani kezd. Ez a folyamata mindennek. De mi nem vesszük észre. Mivel kötjük le magunkat?
Az önismeret útja
2023. augusztus 30.
Ismerd meg önmagad, és megismered az egész világot! Sokszor halljuk, olvassuk ezt a klasszikus és már-már elcsépelt bölcsességet. De mi áll az üzenet mögött? És hogyan tudjuk megvalósítani azt?
Sokféle tevékenységgel ki tudjuk tölteni az életünket, de vajon melyek a legcélravezetőbbek? Melyekkel érhetjük el a céljainkat? Ezek a kérdések viszont újabbakat vetnek fel: Vajon milyen céljaink vannak? És azok a megfelelő célok? Vagy lehetne jobbakat kreálni helyettük?
Nos, ezekkel a kérdésekkel máris belevetettük magunkat az önmegismerés, önfejlesztés egyik fontos témakörébe, a célok tisztázásának, meghatározásának témájába.
Ha megismerjük a céljainkat és az elavult, lejárt szavatosságú célok helyett újabbakat, inspirálóbbakat tűzünk ki, akkor máris új erőre kap az életünk! Megfigyelhetjük, hogy a hétköznapi belső akarás, erőlködés mellett, a belülről táplálkozó saját céljaink hatalmas energiát adnak a megvalósításukhoz és sokszor nem is kell erőlködnünk, mert minden megy magától! Ez az, amikor egy vágy a szívből táplálkozik és ezért minden út nyitva áll előtte. Az ilyen vágyakból megfogalmazott célok mindig zöld utat kapnak az életben, szemben az egónkból akart célokkal.
A helyes út
Ebből láthatjuk, hogy mennyire fontos a helyes célok felismerése és itt a helyes szónak nem valamifajta erkölcsi, ideológiai jelentése van, hanem szó szerint vehetjük:
Helyes az, ami a helyén van! Akkor van helyén, ha ott és akkor történik meg, amikor történnie kell! Nem előbb, nem később, de pontosan úgy, ahogy annak lennie kell!
Ezt hívhatjuk eleve elrendeltségnek vagy sorsnak is, a lényeg az, hogy aki ettől a meghatározott úttól el akar térni, az a tapasztalat szerint csak igen nagy erőbefektetéssel és csak időlegesen tudja megtenni azt! Mihelyst nem figyel az illető vagy elfárad az erőlködésben, az élet visszatér a maga nyomvonalába és végül mégiscsak minden úgy lesz, ahogy lennie kell! Így tehát a bölcs ember nem harcol, nem küzd az élete által kiszabott út ellen, hanem azon igyekszik, hogy harmóniába legyen az úttal!
Önmagunk szeretetéről...
2023. augusztus 26.
Az önszeretet nem azonos a nagyképűséggel vagy az önteltséggel. És ki mondja meg, hogy mikor melyik győz? Ki mondja meg, hogyan kell elkezdenem önmagam szeretni? A szülők igyekeznek „nevelni” a gyerekeiket, elmondják, hogy mikor és hogyan kell viselkedni, de azt nem, hogy először magunkban kell rendet rakni, hogy kívül is rend legyen. Nem mondják el, mert őket sem tanította meg erre senki, ezért nincs példa, csak azt a mintát adják tovább, amit ők is kaptak. Mert a szülők terelgettek, számon kérték a leckét, megszidtak, ha rossz jegyet kaptunk, örültek, ha jobb lett a bizonyítványunk. Otthon és vendégségben „viselkedni” kellett, mert így volt úri és méltó… De azt soha senki nem mondta, hogy szeresd magad és tedd magad előre a sorban!
Megfelelni mindig másoknak?
Mindig csak azt hallottuk, hogy „ne légy önző”, „szeresd felebarátodat”, „kérj bocsánatot”, „cselekedj helyesen és szerényen”, „légy szorgalmas”, „ne legyél rossz kisgyerek”, és ebben a sok szabályban egyvalakit felejtettünk el: önmagunkat, de nagyon! Mert az emberek egész életükben valakinek meg akarnak felelni: szülőknek, tanároknak, rokonoknak, barátoknak, házastársnak… és közben saját magunkat rendeltük mindig a háttérbe. És persze azt hittük, hogy szerethetőbbek vagyunk, ha a másiknak adunk igazat, mert tudat alatt vagy tudat nélkül megvásároljuk az emberek elismerését, szeretetét, hiszen arra vágyunk… nagyon.
Mindenki a szeretetre vágyik, de az nem kívülről kell, hogy megérkezzen, hanem magunkon kellene kezdeni a törődést, a gondoskodást, a figyelmet, az önszeretetet. Magunkat kellene megkérdeznünk, jó-e nekünk az életünk, elégedettséget érzünk-e a partnerünk mellett, úgy szeret-e a másik, ahogyan én szeretném, vagy csak megalkuvóak vagyunk az életünkkel, mert beletörődünk a helyzetekbe és nem merünk kiállni a magunk igaza mellett? Nem merünk, mert attól félünk, hogy ha nem szolgálunk alázkodva – ez nem azonos az alázattal! –, akkor majd nem szeretnek minket. Pedig ez nem így van.
Merjünk nemet mondani!
Évtizedekig nem mertem „nemet” mondani, jóformán senkinek, mert igyekeztem megfelelni a másik embernek, de közben nem voltam jó saját magamhoz. Gyakran csak azért csináltam dolgokat, mert a másik embernek az igazát vagy a kérését teljesítettem. Valójában nem szerettem magamat! Egy ideje rájöttem, hogy aki igazán szeret, az elfogadja tőlem a „nemet” – mert én is elfogadom a másiktól –, ha történetesen neki nincs kedve egy programhoz, egy ételhez, egy koncerthez, egy véleményhez… Amikor elkezdtem megtanulni „nemet” mondani – számomra nem kívánt emberekre, helyzetekre –, akkor kezdtem megtapasztalni, hogy ez milyen jó dolog, és felszabadultam. Jó érzéssel párosult bennem az, ha megtehettem, hogy „nem teszek meg” valamit.
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...2...212