Információk, érdekességek

A csoda előttünk van, csak le kell érte hajolni

2019. február 07.

Vészabó Noémi festőművész-íróval úgy ültünk le egy könyvesbolt kávézójában,
mintha régi ismerősök lennénk, és tegnap hagytuk volna abba a világ fontos dolgairól – mint gyermekvállalás, szerelem, boldogság, szabadság, elengedés, művészet, szépség – való beszélgetést. Erővel, hittel mesélt csalódásról, szomorúságról éppen úgy, ahogy a
szárnyalásról, csodákról is.

– A közösségi oldalára egy nagyon szép fotó került fel napokban. Párizsban, az Eiffeltoronynál csókolják meg egymást a férjével, Dézsy Zoltán rendezővel. Hogy lehet megőrizni a tüzet a házasságban?
– Ez nem az első házasságom, de az utolsó. (Nevet.) Zoliban megtaláltam a másik felem. Sorsszerű, megdöbbentő erejű volt már a találkozásunk is. Mindenki, aki látott minket, tudta, hogy egy pár leszünk, csak akkor még mi nem sejtettük. Festettem egy fotórealista sorozatot, balerinák szerepelnek rajta, és az Operaház meghívására öt évvel ezelőtt bemutattam ezeket a festményeket egy kiállításon. A látvány megragadta Zolit, odajött hozzám, hogy elismerését fejezze ki, és az addig megrögzött agglegény nem sokkal később úgy döntött, hogy közel hatvan év után megházasodik. A megismerkedésünk kapcsán
csak azt tudom mondani, hogy realista vagyok, aki hisz a csodákban.

– Ahhoz, hogy ez a csoda megtörténjen, be kellett járni egy utat. Elengedni házasságot, kapcsolatot. Ezek a megélések vezették el a mostani boldogsághoz?
– Abszolút. Hálás vagyok azoknak a nőknek, akiket ő megismert, elengedett, mert
hozzám vezették el, és én is a saját egykori társaimnak. Mindenkitől tanulunk valamit. Van, akitől csak azt, hogy milyenek nem akarunk lenni. Világéletemben könnyen tudtam elengedni. Amikor azt éreztem, hogy elfárad a szerelem, elfárad a barátság tüze, akkor mérlegelek, és jó szívvel útjára engedem a másikat. Amikor már kételyek, kérdések fogalmazódnak meg, akkor azokra válaszokat kell találni, és ebben segítenek a tükrök, azok a helyzetek, emberek, amelyek és akik utat mutatnak. A jelekből csak olvasni kell tudni. Sajnos az emberek mindenkinek meg akarnak felelni, ezért belekapaszkodnak a rosszba, elkezdnek hozzá ragaszkodni, pedig az elengedést is meg kell tanulni. A legtöbb ember szeretne sas lenni és szárnyalni, de csak papagáj. Biztonságban érzi magát a kalitkában, aminek az ajtaját ráadásul ő zárta magára. A szabadsághoz és a szerelemhez bátorság kell, mert kiszolgáltatottá válik az ember, fájdalom érheti, lezuhanhat, de merni kell szabadnak lenni, merni kell szeretni. A bátor ember pedig egy életen át emlékezni fog a repülés semmihez sem fogható boldogságára, és van olyan szerelem, ami sosem fárad el, örökké égni fog.

Gyűjtögetés - egy hobbi, ami túlnőhet rajtunk

2019. február 04.

Mindenki gyűjt valamit, mindenkinek vannak kedvenc tárgyai, amelyektől a világ minden kincséért se válna meg. Ezek a tárgyak örömöt okoznak, szeretjük és nézegetjük őket, jó érzéssel tölt el, ha rájuk nézünk. Ám előfordul, hogy a gyűjtőszenvedély túlnő egyes embereken és élhetetlenné változtatja az életüket - mi rejlik ennek a mélyén és hogyan orvosolható?  

Gondolnánk, hogy ettől az illető észhez tér, és elkezdi kidobálni vagy legalábbis szelektálni a felhalmozott tárgyakat, de sajnos az esetek többségében nem így van. Ami másnak egyértelműen kezelhetetlen, és látszik, hogy ez már nem csak a gyűjtögetésről szól, azt az érintett nem látja be.
Nem érzi úgy, hogy bármit is tennie kellene, és hogy segítségre, tanácsra lenne szüksége. Sőt a tanácsot, segítségnyújtást elutasítja, mondván ne szóljanak bele az ő dolgába.

Gyakran előfordul, hogy ezt az állapotot valamilyen trauma okozza,  haláleset, munkahely elveszítése, anyagi gondok stb. Így csak időleges megoldás lenne, ha valaki kirámolná, kitakarítaná az érintett lakását, hiszen mivel a kiváltó ok nem oldódik meg, egy  idő múlva újra telehordaná az otthonát.

Sokan nem tudják, hogy ez egy betegség, azt hiszik, hogy egyszerűen csak rendetlen, piszkos emberről van szó. Bírálják, megvetik, azt mondják, miből állna kitakarítani, nem is képzelik, hogy ez nem csak elhatározás kérdése.

Kinek van igaza? Mi mozgatja a -nekem van- igazam energiát?

2019. február 03.

Az egó egyik legerőteljesebb játéka a "nekem van igazam"energia. Több, mint 40 éve éltem úgy, hogy az igazság harcosának tartottam magam. Az igazságérzetem mindig átlagon felüli volt. Mindig harcoltam a saját igazamért, és csak akkor nyugodtam meg, ha megnyertem a harcot és kimondattam mindenkivel, hogy igen, nekem van igazam. Ismerős?  

Hogy is van ez?

A létezésben van egy körforgás igazságügyben is. Szinte mindenki ragaszkodik a saját igazához. Van, aki kevésbé, van, aki erőteljesebben válik az igazság harcosává. Igazából már kisgyermekkorban rárezgünk erre az energiára, mert amikor a korlátozások, szabályozások elkezdődnek, akkor a gyermeki én tiltakozásba kezd. Kb. 3 éves korra el is érjük azt a pontot, amikor dacba szálunk a szüleinkkel. Erre mondjuk, hogy dac korszak. Valójában a saját eszköztárunkkal próbáljuk kifejezni, hogy nem igazán tetszik nekünk az, amit elvárnak tőlünk.

Mivel a szülők erősebbek, ezért az ebben a korban elnyomott erők sokasodnak bennünk, és nagyobb korunkra már komolyan az igazság bajnokaivá fejlődünk tudatosan és tudattalanul is.

Ahogy telnek, múlnak az évek, évtizedek a harc egyre fárasztóbb lesz. A nagy harcosok közül sokan érzik azt egész életükben, hogy nem értik meg őket. Minden erejükkel azon dolgoznak, hogy az igazukat átvigyék minden helyzetben. A szülői mintákban ez sokszor úgy jelenik meg, hogy a szülő jóhiszeműen próbál segíteni gyermekén. A saját szemszögéből igaza van, de a gyerekből felnőtté vált férfi, nő szemszögéből nézve viszont nincs.

Ez a minta persze az élet minden területén megjelenik. A postától a főnökig, a házastársakkal megharcolt helyzetekig. Végtelen variációkban vagyunk képesek a magunk igazáért harcolni.
De van egy titok, ami képes megváltoztatni ezt a működést, és segít abban, hogy békét találjunk a lelkünkben és harmóniába kerüljünk a külső világgal is.

Régóta egyedül vagy? Így törj ki a szingliségből!

2019. február 02.

Régóta tengeted már az életed egyedül? Van ilyen. És zavar? Mert ha nem, akkor végül is minden rendben. Kérdés persze, hogy mennyire vagy önmagadhoz őszinte. Mert ugye az is benne van a pakliban, hogy kicsit ciki szinglinek lenni.  

A magány, az egyedüllét és az önállóság természetesen pozitív hatással is lehet az életünkre. Amikor egyedül vagyunk, akkor végre pontosan úgy viselkedhetünk, ahogy jól esik, és nem kell tekintettel lennünk valaki más igényeire, elvárásaira. Az alkotáshoz, elmélyüléshez szintén az egyedüllét a legalkalmasabb. Ha egyedül élünk, akkor nincs más választásunk, mint hogy minden problémánkat saját magunk oldjuk meg - így talpraesettek leszünk, akik nem ijednek meg néhány akadálytól. Ez jó.

De mi van, ha csak úgy mondom, hogy jól elvagyok én egyedül is, és kifelé mosolygok, befelé azonban zokogok, és szenvedek, mert rettenetesen vágyok már egy kapcsolatra, valakire, akivel közös programjaim vannak, akivel együtt élhetek, akivel megoszthatom a gondolataimat, nem beszélve arról, hogy milyen piszkosul hiányzik már egy ölelés, egy csók, és egy színes, széles vásznú, egész estét betöltő szexuális élmény?

Ha te is ebben a helyzetben vagy, akkor ideje kezdeni valamit magaddal. Ha valóban szingli vagy, akkor örülj, ez a könnyebbik eset. Ha nem vagy igazi szingli, hanem nagyon is párkapcsolatban élsz, de ez a kapcsolat szűkölködik a romantikában, vagy teljes mértékben kiüresedett, csupán a megszokások tartanak benneteket össze, vagy a gyerekek - ebben az esetben nehezebb dolgod van. Először ki kell lépni a régi, kiégett kapcsolatból, ami nem mindig könnyű , de nem is lehetetlen. Mivel ez egy külön fejezet, foglalkozzunk most az igazi szinglikkel, akiknek semmilyen párkapcsolatuk nincsen már hosszú ideje.

Mágikus tárgyak a lakásban: a tükör

2019. február 01.

Nem is gondolnánk, hogy a tükör sokkal több egy egyszerű hétköznapi tárgynál, amit a mindennapokban használunk. Az anyag szintjéről megközelítve alkalmas arra, hogy megnézzük magunkat kívülről, térnövelő funkciója van stb. Lelki és szellemi megközelítésből nagyon sok érdekes dolgot tudhatunk meg a tükrökről. Ami a legfontosabb, hogy a tükrökkel kapcsolatos ősi hagyományokból a mai korban is meríthetünk saját lakásunk berendezésénél.  

LÉLEKTÜKÖR
A régi korokban a különböző fényes, illetve tükröződő felületeket tükörként használták az emberek. Amikor valaki a saját tükörképét szemlélte, nem szabadott követ dobni a vízbe, mert ez roncsolta az illető lelkét megjelenítő tükörképet és balszerencsét hozhatott számára. Az ember lelkét látták a tükörképben.

Az ún. lelkiismeret aranytükre egy kör alakú tükör volt, amiben megvizsgálhatta saját lelki tisztaságát az ember. Népünk jelképes lélektükrei mindig a nap alakját utánozva, kerek tükrök voltak. Ősmagyar sírokban találtak kerek tükröket és arra következtetnek, hogy a sír lakója pap vagy papnő lehetett. A lélek tükrét a későbbi korokban is használták pl.: a székely kapukon a gyalogos bejárat fölött, ez volt az ún. kaputükör. Ennek az volt a célja, hogy mielőtt valaki a kapun belép, vizsgálja meg saját lelkiismeretét, hogy jó szándékkal érkezett-e.