

Információk, érdekességek
Gyereket szeretnék!
2026. november 21.
A legtöbb nõ életében eljön egy pillanat, amikor - talán számára is váratlanul - egy babakocsit toló anyuka kisbabáját megpillantva rátör a vágy: "gyereket szeretnék"!
A gyermek utáni vágy megfogalmazása
S azon kapja magát, hogy minden kisbaba iránt valamilyen rejtett belsõ izgalommal és sóvárgással kezd érdeklõdni. Azután este titokban, a tükör elõtt állva azt vizsgálgatja, milyen lenne nagy pocakkal... S ekkor, lelkének legmélyebb zugában - ahol az igazán fontos döntések születnek - mély elfogadással bólint rá eljövendõ anyaságára. Ettõl a perctõl kezdve elindította gyermeke várásának folyamatát.
Új élet születik
A várandósság optimális esetben lelki tényezõk közremûködésével indul. Sokan megkérdezik önmaguktól, miért is szeretnének gyereket, s ha erre csak egy elementáris érzés a válasz, "mert kell", "hogy legyen" - akkor máris jó úton járunk. Természetesen gyereket akarunk, de ember fog születni, akinek saját, önálló, tõlünk sok szempontból független vágyai, céljai és életfeladata lenek majd. Ezért jobb, ha nem mi szabjuk meg ezeket neki. Ne támasszunk olyan elvárásokat vele szemben, hogy "legyen, aki öreg koromra támasztékul szolgál nekem", "sose legyek egyedül", "majd õ rendbe teszi romló házasságomat", "ha terhes leszek, a partnerem végre megkéri a kezemet és feleségül vesz", "hogy legyen, aki felvidít", "hogy mindenki tudomásul vegye végre, hogy felnõtt nõ vagyok" stb. Ezek az elvárások a másik ember birtoklásának vágyából fakadnak és az önzés legdurvább, s ugyancsak ingoványos talaján állnak.
Szavazások
Ön tudja-e, hogy hogyan kell újraéleszteni?
Aktív: 2026. november 01. - 2026. december 01.
Igen.Bizonytalan vagyok.
Nem.
szavazatok száma: 121
Szavazni 1 órán belül egy gépről csak egy alkalommal lehet.
Szavazok Lezárt szavazások

Irodában: a zaklatás nem mindig látszik, de mindig fáj
2026. november 21.
A zaklatás nem mindig nyilvánvaló vagy észrevehető, sokszor csendben történik. Fontos, hogy tudjuk, van segítség. Az AVON Magyarország az Ökumenikus Segélyszervezet szakmai támogatásával olyan útmutatót készített, amely segíthet felismerni a munkahelyi zaklatás jeleit és kapaszkodót nyújthat azoknak, akik lépni szeretnének – akár saját magukért, akár másokért.

A nyári élmények és szabadságok után ősszel ismét teljes erőbedobással visszatérünk munkahelyünkre, szeptemberben elindul az iskola is. Bár búcsút mondunk a nyári szabadságoknak, ideális esetben egy olyan közösségbe térünk vissza, ahol támogató és befogadó közösség fogad bennünket.
Alapvető elvárásként tekinthetünk rá, a biztonságos közösség mégsem garantált minden munkahelyen. A munkahelyi zaklatás súlyos probléma, amely komoly lelki terhet róhat az érintettekre. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy nyíltan beszéljünk róla, felismerjük a jeleit és merjünk segítséget kérni vagy felajánlani. Fontos, hogy ne csak akkor cselekedjünk, amikor mi magunk vagyunk a bántalmazás elszenvedői, hanem akkor is, ha kollégánkat vagy bárki mást ér abúzus akár a munkahelyi közösség tagja részéről.
Mikor beszélhetünk munkahelyi zaklatásról?
Munkahelyi zaklatásról akkor beszélünk, ha valakit tartósan, célzottan negatív bánásmód ér a munkahelyén, ami érzelmi, mentális vagy fizikai egészségét is károsíthatja, kihat a munkavégzésére, valamint a magánéletére. A zaklatás gyakran pszichoszomatikus tüneteket okoz, például alvászavarokat, szorongást, motivációhiányt vagy addikciókat. A leggyakoribb formái közé tartozik a nemi, életkori, etnikai vagy szexuális alapon történő verbális, fizikai vagy érzelmi bántalmazás, kirekesztés, megfélemlítés, illetve a méltóságot sértő bánásmód.
A munkahelyi zaklatás azonban nem minden esetben könnyen felismerhető. A mobbing, vagyis a csendes zaklatás észrevétlen – ilyen például a diszkrimináció, a pletykák terjesztése, állandó kritizálás, vagy az is, ha figyelmen kívül hagyják a munkavállaló munkával kapcsolatos ötleteit. A munkavállalók gyakran hosszú ideig egyedül próbálnak megküzdeni a helyzettel, mielőtt segítséget kérnének.
Ezek a jelek utalhatnak arra, hogy bántják a gyermeket az iskolában
2026. november 20.
Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a bántalmazás gyakran a szülők előtt is rejtve marad. A kiközösítés, a megalázás és az online zaklatás áldozatai sokszor szégyenből vagy félelemből hallgatnak, így a „Mi volt ma az iskolában?” kérdésre adott „Semmi” mögött akár komoly problémák is húzódhatnak. Bösztöry Edina mediátor és resztoratív szakember szerint a gyermek viselkedésének megváltozása is figyelmeztető jel lehet. A szakértő arra hívja fel a figyelmet, hogyan ismerhetjük fel a bántalmazás jeleit, és mit tehetünk szülőként, hogy gyermekünk merjen segítséget kérni.

Mi történik, ha gyermekünket nap mint nap bántják az iskolában, mi pedig semmit sem veszünk észre? A kiközösítés, a megalázó megjegyzések és az online zaklatás gyakran láthatatlan marad. Bösztöry Edina mediátor, közösségfejlesztő, resztoratív szakember és tréner szerint meg kell tanulnunk odafigyelni arra is, amit gyermekünk nem mond ki.
„Mi volt ma az iskolában?”
„Semmi.”
Ismerős párbeszéd? De vajon tényleg nem történt semmi? Vagy gyermekünk nem tudja elmondani, hogy megint kinevették, kiközösítették, esetleg bántalmazták? A gyermekek sokszor szégyenből vagy félelemből hallgatnak, esetleg attól tartanak, hogy a felnőttek közbelépése ront a helyzeten.
A bántalmazás nem a gyermekkor természetes velejárója. A WHO 2024-ben közzétett felmérése szerint a serdülők mintegy 15 százaléka tapasztalt internetes zaklatást. A közösségi média korában a bántalmazás az iskola után is folytatódhat.
Amikor a gyermek viselkedése segélykiáltássá válik
Bösztöry Edina az Igazságügyi Minisztérium által bejegyzett mediátor, közösségfejlesztő, resztoratív szakember és tréner. Munkájának egyik fő területe multinacionális vállalatok, valamint kis- és középvállalkozások vezetőinek és munkatársainak támogatása konfliktuskezelésben, kommunikációban, együttműködésben és készségfejlesztésben.
Egyik nap nagyvállalati tréninget tart, másnap egy kkv belső konfliktusának rendezésében, vagy éppen egy családi vállalkozás üzleti mediációján dolgozik. Emellett három éve önkéntesen támogat iskolai közösségeket, az ötödik–hatodik osztályosoktól a középiskolásokig. Három lánygyermek édesanyjaként személyesen is ismeri a gyermeknevelés kihívásait.
„Én mindig azt mondom, amikor hazamegy egy gyermek, és megkérdezzük, hogy mi történt az iskolában, és az a válasz rá, hogy semmi, na, az a legnagyobb valami” – nyilatkozta a szakértő.

